(1869-1953)

Csehországban született. Késői hivatás. Don Boscót egy személyes beszélgetés révén ismerte meg. Torinóban jelentkezett felvételre. Ott fejezte be tanulmányait. Misszionárius szeretett volna lenni, de Európában maradt, hogy segítsen a szaléziak letelepedésében. Csehszlovákiában, ahol mint igazgató és tartományfőnök működött. Kormányzása idején a tartományba 270 új tag kérte felvételét. Munkabírása, imádságos lelkülete és az Egyház iránti hűsége vonzó volt.

Stuchlý Ignác Bolesław faluban született 1869. december 14-én. Az üldöztetések ellenére is megadatott neki, hogy keresztény értékrendet mutató családi és iskolai környezetben nőhessen fel. Gimnáziumi tanulmányait az Ausztriához tartozó Sziléziában fejezte be. Aztán, mivel hallotta az Úr hívását, azt tanácsolták neki, menjen Torinóba Don Boscóhoz.

Don Rua Valsalicébe küldte, ahol befogadták a felnőtt hivatásúak közé. A noviciátus után Ivreában tanult filozófiát, majd agronómiát, amiből diplomát is szerzett. Ezután Görzbe kerül, ahol teológiát tanít és tanul. Olyan nagy szeretettel és pontossággal látja el minden feladatát, hogy közben megfeledkeznek pappá szenteléséről. Ignác türelmesen vár és engedelmeskedik. 1901-ben szentelik pappá Görzben. Gyóntatószékénél már a kezdetektől fogva tömegek sorakoztak, mivel bölcs és okos papnak tartották.

Kérte, hogy elmehessen misszióba, mire Rua atya így felelt neki: „A te missziód északon van!” 1921-ben Stuchlý atyát Ljubljanába (Szlovénia) küldik, hogy a Segítő Szűz Mária szentély építésének munkálatait vezesse. Ezen a háborúban lepusztított földön alázatosan keresi a lehetőségeket, hogy támogathassa rendtársait és befejezzék a szentélyt, amelyet 1924-ben szentelnek fel.

Közben a Torinóhoz közeli Perosa Argentína házban elkezdték összegyűjteni azokat a csehszlovák fiatalokat, akik arra készültek, hogy a szalézi munkásságot hazájukban is elterjesszék. Ignácot kérték fel vezetőjüknek, azért is, mert egyike volt a Kongregáció igencsak kevés „cseh” szalézi szerzetesének.

1927-ben Csehszlovákiába küldték, hogy megnyissa az első házat Frystakban, amelynek 1928-tól 1934-ig igazgatója lesz. Később a Moravska Ostrava-i új ház igazgatójának nevezik ki. Ignác 66 éves korára a „cseh” szaléziak atyja lesz. A csehszlovákiai tartomány főnökének is kinevezik, és mint mindig, most is engedelmeskedik. Vezetői képességeinek köszönhetően a régióban rengeteg élethivatás fejlesztésében segít. Igazgatósága alatt Csehszlovákiában 12 szalézi ház nyílt meg 270, kivétel nélkül cseh és morva szerzetessel, továbbá a misszióban dolgozó 20 másik szalézival. Munkaszelleme, a Don Bosco által annyira kért egyszerű jámborsága és mindenki felé irányuló barátságossága tette termékennyé ezt a területet.

A második világháború idején erősítette rendtársaiban a hitet és reményt, szeretettel dolgozott a leggyengébbekért.

1948-ban lejárt a mandátuma, és visszatért a Frystak-i házba gyóntatópapnak. Az orosz üldözések vihara rátört Csehszlovákiára, és Stuchly atya fájdalmas szívvel nézte végig szalézi művének végét. Betegség támadta meg, de keresztényként fogadta, és hite továbbra sem ingott meg. 1953. január 17-én, 83 éves korában tért örök nyugalomra.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1993. MÁRCIUS 5. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 2001. JANUÁR 20. AZ EGYHÁZMEGYEI DOKUMENTUMOK ELISMERÉSE: 2002. NOVEMBER 29.